Kettő • Otthon

Hali!

Igen, mindössze 1 komemntet kaptam, viszont érkezett mellé 4 pipa is, így itt a második rész. Tudjátok, az elje mindne sztorinak lapos kicsit, mert hát... valahogy el kel kezdeni, nem szerethet egyszerre mindenki mindenkit. Szóval. Tessék türelemmel lenni. Más. Máris van 1 feliratkozó, aminek nagyon örülök! 

És most. Jó olvasást!

Ölel, Darcy xx

*.*

• Harry •

- Na, és most... mit csinálsz te itthon édes kis fiam? - kérdezi anya a kezdeti sokk, és a több hónapnak tűnő ölelkezés után, a nappaliban ülve. Anyám mellettem, Gemma a másik oldalamon, Rory pedig velem szemben foglalt helyet és mosolyogva figyelt minket.

- A srácokkal kiharcoltuk ezt az egy hetet. Mindenki haza akart kicsit menni, így nem igazán tudtak velünk szembe szállni. Ennyi az egész. - megvonom a vállam a kis ismertetőm végén. - Viszont most ti jöttök. Mi újság? - elmosolyodok, majd végig nézek a körém gyűlt nő seregen. 

- Hát... gondolom emlékszel Lor-ra. A szülei egy hónapja autóbalesetben meghaltak, és mivel mg kiskorú. a bátyja pedig nem éppen gyámnak való, anya úgy döntött, hogy hozzánk költözteti, amíg nem tölti be a 18-at, de persze tovább is maradhat. Szóval hagyd őt békén... - Gemma egy biztató mosolyt lövell Rory felé, rám pedig komolyan tekint, ezzel is megerősítve az imént hallottakat. 

- Ez kedves volt anya, és Gemma... ne kezd te is, könyörgöm... - kínomban elröhögöm magam, majd ahogy észreveszem, hogy a velem szemben ülő lány a földet bámulja, azonnal megsajnálom. Át ülök mellé, átkarolom a vállát, és kissé magamhoz húzom. Rám emeli tekintetét, és óvatosan elmosolyodik, mire nekem is mosolyra görbül a szám. 

- Tényleg bocs az előbbiért... - alig bírtam megállni, hogy ne röhögjem el magam kínomban. 

- Semmi gond, Harry. - feleli, mire Gemma azonnal rá is kérdez. A választ hallva - pár másodperc csend után - egyszerre tör ki belőlünk a nevetés. 

• Pár óra múlva, este • 

- Mit csinálsz ide kit? - halok meg egy hangot, mire összerezzenek, de amint eszembe jut, kis is ennek  a hangnak a tulajdonosa, magam elé meredve ugyan, de elmosolyodom. 

- Csak kijöttem kicsit... Az utóbbi hetek után jó végre egy kis nyugi... - felsóhajtok, majd tekintetemet az égre emelem.

- Akkor... én megyek is... Jó éjt, Harry... - szólal meg ismét, mire rá kapom a tekintetem, és kezem felé nyújtom, arcomra apró mosoly ül ki. 

- Ne menj. Nem zavarsz. Sőt. Én kérlek arra, hogy maradj itt... - mondom, mire ő is elmosolyodik, kezét a kezembe csúsztatja, és le ül mellém. 

- Emlékszel? Régen is mindig ide jöttél, ha egy kicsit egyedül akartál lenni... - szólal meg - kb. úgy 5 perc szótlanság után - mire szemeim lecsukódnak, és sok közösen eltöltött este kedves emléke filmként pereg le a szemem előtt. 

- Persze... De most már ki vele! Hol a francban van a lány, aki itt hagyott annak idején? - fordulok felé, és kíváncsian fürkészem őt. 

- Itt ül melletted. Mindössze meguntam a barnát...Szerinted nem jó? - kap hirtelen a hajához - ezzel kikapva kezét az enyémből - és félve pislog rám. 

- De. Nagyon jól áll. Illik hozzád . Tényleg. Gyönyörű vagy. - akaratlanul is végig simítok a lány puha arcán, míg lejjebb hatja a fejét, és nem néz rám. 

- Ne bókolj Harry... - ajkait óvatos mosolyra húzza, és felnéz rám. Arcát megvilágítja  a hold, és a csillagok fénye, és valóban. Gyönyörű volt. Elvigyorodok, és egy hirtelen jött ötlet miatt adok egy puszit a homlokára.

- Menjünk aludni, mit szólsz? - kérdezem, közben szüntelen mosolygok. Bár inkább vigyorgok, mint egy idióta. 

- Menjünk. Jó éjt, édes. - halk nevetése tölti be a teraszt, egy puszit ad az arcomra, és már el is tűnik.  Hűlt helye van a lánynak, aki eddig mellettem ült. A lány, aki a mai napig egy rejtély számomra. Talán a bátyja múltja miatt. Nem tudom. Az egész lány maga egy megfejtetlen rejtély...